2010


Január   Február   Március   Április   Május   Június   Szeptember   Október   November   December   


június 28.

TÁMOP-3.2.4-08/1-2009-0064 nyitórendezvény

"Közösség - Tudás - Könyvtár" : Összehangolt könyvtári szolgáltatásokkal a használókért Sajtótájékoztatóval egybekötött ünnepélyes projektnyitó rendezvény a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtárban
időpontja:
2010. június 29. kedd, 9 óra
Helyszín:
Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár II. emelet Győr, Baross Gábor út 4.
Képek az eseményről Fotók: Vas Balázs

június 2.

Széchenyi vetélkedő döntő

Május 28-án a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeumban tartották a gróf Széchenyi István halálának 150. évfordulója alkalmából - a Győr-Moson-Sopron Önkormányzata, a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága Soproni Múzeuma - által meghirdetett vetélkedő megyei döntőjét. bővebben >>>

június 2.

Segédkönyvtáros képzés

A Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár (munkaügyi nyilvántartási száma: 08-0207-05) 2010 szeptemberétől emeltszintű OKJ-s segédkönyvtáros képzést hirdet bővebben >>>

június 2.

Nyári nyitva tartás

Értesítjük kedves olvasóinkat, hogy könyvtárunk 2010. július 5-étől július 31-ig zárva tart.
Nyitás: 2010. augusztus 2-án, hétfőn 9 órakor.
Augusztusban a könyvtári nyitva tartás változatlan.
Júliusban és augusztusban a szombati nyitva tartás szünetel.

június 1-7.

ÜNNEPI KÖNYVHÉT

A KISFALUDY KÁROLY MEGYEI KÖNYVTÁR SZERETETTEL HÍVJA ÉS VÁRJA ÖNT ÉS BARÁTAIT AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT RENDEZVÉNYEIRE.

Megyei megnyitó

Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár rendezvényei

Győri rendezvények

Képek az eseményekről

• június 1. : HAAS GYÖRGY A SZERETET APOSTOLA VOLT. VARGA BÉLA ÉLETE CÍMŐ KÖNYVÉNEK BEMUTATÓJA.
• június 2. : Fertőszentmiklós- ÜNNEPI KÖNYVHÉT MEGYEI MEGNYITÓJA.
• június 4. : ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ. VENDÉG: TOLVALY FERENC ÍRÓ.
• június 5. : "ÖRÖKSÉGÜNK NYOMÁBAN" BESZÉLGETÉS A 90 ÉVES DR. BARSI ERNŐVEL.
• június 3-5. : Könyvvásár
• június 7. : VENDÉG: GÖMÖRI GYÖRGY KÖLTŐ, MŰFORDÍTÓ, IRODALOMTÖRTÉNÉSZ.
• június 8. : A KISFALUDY KÁROLY MEGYEI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 2008 CÍMŰ KIADVÁNY BEMUTATÓJA.
Fotók: Ferenczi Vera

Nálunk történt: ÜNNEPI KÖNYVHÉT

"Az évnek egyik napján (...) az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely (...) az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában" - fogalmazott javaslatában a Literatura című irodalmi folyóirat főszerkesztője, Supka Géza. Hazánkban 1929 óta folyamatosan meg is rendezik a könyv ünnepét - Európában egyedülálló módon.

Győr-Moson-Sopron megyében az Ünnepi Könyvhét első rendezvénye a szűkebb pátriánkhoz több ponton is erősen kötődő, tisztelői szerint méltatlanul agyonhallgatott személyiség, a katolikus pap és politikus Varga Béla életéről szóló kötet bemutatása volt. Meghívásunkat a szerző, Haas György, s a könyv méltatására felkért dr. Katona Tamás történész is elfogadta, joggal bíztunk tehát abban, hogy a XX. század magyar történelmének e különleges és meghatározó alakját, s a kort, amelyben élt, még jobban megismerhetjük. Várakozásaink be is igazolódtak, hisz mind a tudós, mind az író lelkesen beszélt a Győrhöz közeli Börcs község híres szülöttéről, nemegyszer személyes élménnyel fűszerezve a megpróbáltatásokkal teli életutat. Szóba került Mindszenty hercegprímással való viszonya, a korszak másik két politikusa, Tildy Zoltán és Nagy Ferenc, a nácik elől menekülő lengyelekért folytatott küzdelme, annak története, ahogyan neki kellett elhagynia szeretett hazáját, az emigráció nehéz évei, s visszatérése az ismét demokratikus Magyarországra 1990-ben. Az előadók szavaiból a mélységes tisztelet áradt az ember iránt, akit a Szentatya az egyik legmagasabb papi méltósággal, apostoli protonotárius címmel tüntetett ki, aki a Magyar Nemzetgyűlés elnöke volt a legnehezebb időkben, 1946-47-ben, s emellett a Kisgazdapártot is vezette. Az utolsó pillanatig fáradhatatlanul dolgozott a keresztény tanítás valóra váltásáért, szétosztva önmagát az emberek között. A szeretet apostola volt, ahogyan Haas György nevezi könyvének címében. A kötet - több más róla szóló dokumentummal együtt - természetesen megtalálható, kölcsönözhető könyvtárunkban, immár dedikált példányban is. Remélve, hogy a mű reflektorfénybe helyezésével sokak érdeklődését felkeltettük Varga Béla, s az ő gondolkodásmódja iránt, álljon itt modern kori történelmünk e példaadó személyiségének útmutatása:

" Szeretni kell egymást az embereknek. Nemcsak testvérek vagyunk, hanem nehéz sorsot átélt nemzet is. Ha mi nem szeretjük egymást, ha mi veszekszünk, hogyan várhatjuk el, hogy a világ szeressen bennünket?"


Néhány nap elteltével csupán felvettük a gondolat fonalát, s szinte ott folytathattuk, ahol abbahagytuk. Író-olvasó találkozónk vendége ugyanis Tolvaly Ferenc volt, aki személyes hangú vallomásban osztotta meg szépszámú - főként hölgyekből álló - közönségével a világról, s a benne élő emberről alkotott, nem éppen dicsérő véleményét. Az író, filmrendező, üzletember nem rejtette véka alá abbeli meggyőződését, hogy a fogyasztói társadalom, a globalizáció rossz irányba vezeti az emberiséget. A folyamatos rohanás, a világító szemetesládából, vagyis a televízióból ömlő hamis boldogság-receptek megmérgezik a lelkünket, s a pénzt, a földi javakat hajszoljuk, miközben a lelkünk kiüresedik. Nem tudjuk, mi az élet célja, értelme, mert nem fordítunk időt arra, hogy ezen elgondolkodjunk, magunkba tekintsünk, változtassunk rossz szokásainkon, beidegződéseinken, amelyek örvényként húznak le bennünket a mélybe. Márpedig ha igazán boldogok szeretnénk lenni, szembe kell fordulnunk a minden téren válságot okozó jelenségekkel, újra figyelnünk kell a Mindenható iránymutatására, s az önzetlen szeretetnek kell meghatároznia kapcsolatainkat, a változásokat magunkon kezdve. A Marosvásárhelyen született, majd a Ceausescu-diktatúra elől családostul Németországba kerülő Tolvaly Ferenc ehhez szeretne segítséget nyújtani, keresztény hiten alapuló könyveivel és filmjeivel. Alkotásaiban a saját, fizikai és szellemi erőfeszítésekkel teli zarándokútjain szerzett élményeit, a gyaloglás közben megfogalmazódott gondolatait, a megélt hit erejét, csodáját tárja a nyilvánosság elé. Első ilyen műve, az "El Camino - Az út" Szent Jakab apostol sírjáig vezet, a spanyolországi Santiago de Compostela-ba, a Tibetben a lélek és a Boszporusz felett a híd című munkáiban más vallások, a buddhizmus és az iszlám színhelyein jár, de mindenhol ugyanazt a Jézus Krisztust keresi. Így tesz 40 nap lélekúton címmel megjelent legújabb kötetében is, de nem egzotikus tájakra, hanem befelé utazik; a Húsvétot megelőző negyvennapos böjtölésének naplóját ismerheti meg az olvasó. Megfelelő módon táplálni kell a lelket - mondja, s a böjt kiváló alkalom erre, hiszen annak igazi értelme az önfegyelem gyakorlása, az elcsendesedés, saját magunk jobb megismerése, hitünk elmélyítése, végső soron pedig a megújulás. Az előadás érezhetően magával ragadta és gondolkodóba ejtette a hallgatóságot, s bizonyosan volt, aki nézeteit illetően megerősítést kapott, és volt olyan is, aki lökést ahhoz, hogy megtegye az első lépést a változás irányába. Mert - ezt ki merjük jelenteni - a világnak arról az útról, amelyen most jár, vissza kell fordulnia. Örömünkre szolgál, hogy lehetőséget tudtunk biztosítani az íróval való személyes találkozásra, kérdések feltevésére, saját kezű ajánlásának begyűjtésére, annál is inkább, mert kikölcsönzött könyveinek száma világosan jelzi, mennyire népszerű olvasóink körében!

A munkához és az élethez való hozzáállása példaértékű; óriási élményt jelent számomra, hogy közösen dolgozhatunk, köszönöm! - mondta Gunyhó Ildikó, a Magyar Kultúra Kiadó szerkesztője másnap, a 90. évében járó dr. Barsi Ernő beszélgetőtársaként. A több mint fél évszázada Győrhöz, megyénkhez kötődő zenepedagógus, zenetörténész, néprajzkutató, főiskolai tanár elmaradhatatlan hegedűjének kíséretében érkezett, egyúttal a jó időt is meghozva. A hangszer természetesen nem maradt a tokjában; a rendezvény záróakkordjaként - egy szigetközi lakodalmas erejéig - megszólalt a jól ismert kezek alatt. De ne rohanjunk ennyire előre, hisz amíg ide eljutottunk, majd egy évszázad története elevenedett meg előttünk. Az első, s végül egyetlen kérdésre, miből merít erőt küldetéséhez, Ernő bácsi választékos magyarsággal, énekelve, verset mondva válaszolt. Gyökereiből indult ki, abból a szeretetteljes családi légkörből, amelyben tanító szülei felnevelték, megismertetve őt a népi hagyományokkal. Drága-jó szüleim a hit, haza, emberség három fáklyáját gyújtották meg bennem, csodálatos szellemi örökséget kaptam tőlük - fogalmazott, s hozzátette, ne hagyjuk, hogy a hitünktől, gyökereinktől elszakítsanak bennünket. De tanárairól is ugyanilyen meleg szeretettel beszélt. A sárospataki gimnáziumi évektől a teológiai tanulmányokon át a zeneakadémiai képzésig bőséges útravaló birtokába jutott; életre szólóan megszerettették vele az irodalmat, az olvasást, a zenét és az éneklést, figyelmét a falvakban megbúvó értékekre irányították, s nem utolsó sorban a magyar nép szolgálatára nevelték. Az akadémián a világhírű hegedűművész, Végh Sándor osztályába került, a zeneelméletet Weiner Leótól, a magyar népzenét magától Kodály Zoltántól tanulta. Micsoda névsor! A család és iskolái szilárd alapot jelentenek életében, melynek harmadik tartóoszlopa hűséges társa, a felesége, akit már itt Győrben ismert meg, nem sokkal azután, hogy hegedűtanári állást kapott a helyi Konzervatóriumban, s akivel évtizedekig közösen tartottak ismeretterjesztő előadásokat és hangversenyeket. A neves néprajztudós a magyar kultúra szerény, alázatos követeként ma is fáradhatatlanul járja az országot és a nagyvilágot, hirdeti a szeretet erejét, az Istenbe vetett hitet, bemutatja a magyarság kincsekben gazdag hagyományvilágát, és tanítványai viszik tovább ezt a szellemiséget. Ide kapcsolódó hír, hogy várhatóan idén nyáron jelenik meg Ernő bácsi legújabb könyve Apáról fiúra címmel, mostani kiadója, a Magyar Kultúra Kiadó gondozásában. Ha ez a kötet még nem is, de jó pár megvásárolható volt a rendezvényünk idejére olvasótermünkbe települt kiadó jóvoltából. Így többek a között A "hallott szó" nyomában, amely előadásaiból tartalmaz részleteket, vagy a Távoli szekerek: népi ismeretanyag a magyar költők verseiben című munkája. De aki lemaradt volna se bánkódjon, hisz könyvtárunkba, hangtárunkba betérve - online katalógusunk tanúsága szerint - több mint 400, nevével fémjelzett, különböző dokumentum közül válogathat! A töretlen derű, csodálatos életerő, megannyi szép gondolat dr. Horváth Józsefben, könyvtárunk igazgatójában is számos emléket idézett fel, köztük a Magyar Költészet Napján megtartott estünket, ahol dr. Barsi Ernő is elmondta kedves versét, ahogyan most, úgy akkor is Ady Endre Hazamegyek a falumba című költeményét. Ne legyen kétségünk, amíg ereje engedi, önmagát nem kímélve fogja szétsugározni a szeretetet embertársai, hazája és Teremtője iránt - megtisztelő, hogy a vendégünk volt! (A rendezvény a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár TÁMOP 3.2.4-08/1 "Tudásdepó-Expressz" - "Közösség-Tudás-Könyvtár": összehangolt könyvtári szolgáltatásokkal a használókért című projektjének keretében valósult meg, melyet az Európai Unió és az Európai Szociális Alap társfinanszírozással támogat.)

Könyvheti programsorozatunk következő állomásán újabb nemzetközileg ismert személyiséggel találkozhattunk, aki ráadásul először látogatott el hozzánk. A Szépírók Társasága által támogatott esten ugyanis a Londonban élő Gömöri György költő, műfordító, irodalomtörténészt fogadhattuk körünkben. A beszélgetés vezetésére felkért Gülch Csaba költő, újságíró sajnálatosan megbetegedett, szerepét rendezvényeink állandó házigazdája, intézményünk vezetője, dr. Horváth József vette át. Ő felvezetőjében vendégünk életének néhány fontos momentumát kiragadva elmondta, hogy a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-lengyel szakos hallgatójaként aktívan részt vett a később az 1956-os forradalom és szabadságharc kirobbantójává lett október 23-i, lengyelek melletti rokonszenvtüntetés szervezésében, emiatt elhagyni kényszerült az országot, s Nagy-Britanniában telepedett le. A Cambridge-i Egyetemen tanított 32 évig lengyel nyelvet és irodalmat, s közben sorra jelentek meg verseskötetei, fordításai, irodalomtörténeti és -kritikai tanulmányai, angol, lengyel vagy magyar nyelven. Bár a múlt idő nem helytálló, hiszen nyugdíjba vonulását követően is folyamatosan alkot. Legutolsó kötete, a Lapszéli jegyzetek Londonból című munkája éppen a könyvhétre került a piacra. Az Aradon kiadott Irodalmi jelen című újságban közzétett személyes hangú tárcáit tartalmazza, témáit tekintve az angol irodalomtól a magyar futballig. Könyvtárigazgatónk nemcsak ezt, hanem a nálunk fellelhető összes művét szerette volna a jelenlévőknek megmutatni, ám ebben megakadályozták a Tisztelt Olvasók, mivel rendezvényünk ideje alatt a tizenötből hat éppen ki volt kölcsönözve, így be kellett érnünk a "maradékkal". No, és a szerző hús-vér jelenlétével, ami - valljuk be - igencsak értékes, hiszen könyveit később is ki lehet kölcsönözni, vagy meg lehet vásárolni, de személyes beszélgetést folytatni vele ritkábban. Habár intézményünk vezetőjének megállapítása szerint a győri könyvesboltok sajnálatosan nem túlzottan árusítják köteteit. Sebaj, a könyvtár egy biztos pont! További jó hír, hogy a győri Műhely folyóirat idei 3. számában is olvashatjuk egy tanulmányát. Következett tehát Gömöri György, aki először költőként mutatkozott be, melyhez legfrissebb, A száműzetés kertje című verseskötetét hívta segítségül. Nyolc költeményt olvasott fel belőle, köztük a címadó verset is, előtte néhány szellemes vagy épp mélyenszántó gondolattal bevezetve, mindannyiszor felállva. Lírai, filológiai és politikai énjébe is bepillanthattunk, és hosszan élvezhettük korát meghazudtoló, lendületes és rendkívül szuggesztív előadásmódját. A közélet iránti élénk érdeklődése irodalomtörténeti értekezéseiben, tárcáiban is megmutatkozik, ami nem csoda, hisz 1956 meghatározó élmény a számára, egész későbbi életére kihatott. Történelmünk kiemelkedő eseményéről két prózai műve született, melyekből eddig az Egy szigetlakó feljegyzéseiből című volt a birtokunkban, de mostantól elérhető mindkettő, a professzor ugyanis ajándékba nyújtotta át nekünk az 50. évfordulóra megjelent Az én forradalmam - Emlékezések és írások az 1956-os forradalomról című kötetét. Nagy örömet szerzett nekünk, s minden bizonnyal olvasóinknak is - köszönet érte! Részletek azonban más könyvekből hangzottak el. A XVI-XVII. századi Magyar Királyság időszaka elevenedett meg előttünk, amikor a Kultúránk követei a régi Európában címet viselő munkából olvasott fel néhány gondolatot nekünk, melyben a kiadó válogatást közöl Gömöri György Balassiról, Zrínyiről, Szenci Molnár Albertről, Báthory Istvánról és kevésbé ismert kortársaikról szóló tanulmányaiból. Első kézből értesülhettünk arról is, hogy előszó megírására kérték fel Zrínyi Miklós A Szigeti veszedelem című művének amerikai változatához. Végül a már említett Lapszéli jegyzetek Londonból címet viselő kötetből kaphattunk ízelítőt, s utána részesei lehettünk még egy élénk eszmecserének is, amely olvasói kérdés nyomán bontakozott ki a II. világháborús miniszterelnöki tevékenysége miatt különböző megítélés alá eső Bárdossy Lászlóról. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy vendégünk szemmel láthatóan jól érezte magát, s reméljük, Gömöri György is előkelő helyen őrzi majd szívében a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár történetében első, családias légkörű író-olvasó találkozójának emlékét.

A könyv egyhetes ünneplését egy számunkra igen örömteli eseménnyel zártuk: A Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár évkönyve 2008 címet viselő kötet bemutatójával. Az eredeti elképzelés szerint ugyan tavaly szerettük volna közreadni intézményünk szakmai kiadványát, több bennünket közvetlenül és közvetve érintő jeles évforduló okán, s bár a kézirat a terveknek megfelelően múlt év elejére elkészült, egy újabb sikeres pályázat támogatása kellett ahhoz, hogy a kötet megjelenhessen. Ez tehát a magyarázata a címben szereplő évszámnak. S ennyi bevezetés után térjünk rá magára a rendezvényre, melynek elején a szerkesztő, s egyben intézményünk vezetője, dr. Horváth József köszöntötte a szerzőket, nyugdíjasainkat, a társintézmények vezetőit, az olvasókat, no és a kötet bemutatására felkért Perger Gyula néprajzkutatót, a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatóságának igazgatóját, akivel rögvest meg is állapodtak, hogy a nagy melegre tekintettel a zakót leveszik, így külsőségeiben immár biztosítva volt a kötetlen hangulat. Ami azonban a szavak szintjén is hamar megmutatkozott, amikor a múzeumigazgató tréfás felütéssel kezdte recenzióját: ritkaságot tart a kezében, mert ahhoz képest, hogy évkönyvről van szó, elég ritkán jelenik meg, legutóbb tíz évvel ezelőtt. Komolyra fordítva a szót, azt a felismerését osztotta meg a hallgatósággal, milyen furcsa és felszínes ismeretei vannak az embereknek a könyvtárról, könyvtárosról, mennyire nem ismerik a háttérben folyó munkát, mint például azt a folyamatot, ahogyan egy könyv az interneten kereshetővé, a könyvtárból hazavihetővé válik. Az olvasók többségének fogalma sincs arról a rengeteg feladatról, amelyeket el kell végezni ahhoz, hogy ők minden pillanatban korszerű szolgáltatást vehessenek igénybe. S bevallotta, számára is meglepetés volt, hogy egy ekkora intézmény rendkívül magas színvonalon működik ilyen kevés munkatárssal, akik közül többen ráadásul kutatásokat is végeznek, amelyeknek eredményét vaskos könyvbe lehet szerkeszteni. Meglátása szerint elképesztően nagy munkáról tanúskodik a kötet, amit lehetetlen munkaidőben elvégezni. Mire a közönség soraiból szerény, de egyértelmű helyeslés hallatszott. Az évkönyv bírálatára vállalkozó intézményvezető rögtön meg is jegyezte, hogy a terem rosszul lett elrendezve, mert a szerzőknek elől, a közönséggel szemben kellett volna helyet foglalniuk. Majd belefogott az egyes tanulmányok - szám szerint tizenhat - elemzésébe, szerzőjüket megnevezve, ezzel is felállásra, nemegyszer megszólalásra késztetve őket. Olvasás közben ugyanis több kérdés fogalmazódott meg benne, amelyeket most végre feltehetett a legilletékesebbnek, s kimerítő választ is kapott rájuk. A jelenlévők is profitáltak ebből, hisz amellett, hogy megismerhették az írások érdeklődésük felkeltését szolgáló tartalmi vázlatát, a könyvben nem szereplő, további adalékok birtokába juthattak. Témában nincs hiány, mert évkönyvünkben szó esik ősnyomtatványról, antikváról, gyászjelentésről, falusi újságról, hangoskönyvről, dedikált könyvről, jogszabályokról, könyvtárunk számítógépesítéséről, a gépi feldolgozásról, könyvtárbuszról, a Győri Corvináról, XVIII. századi magánykönyvtárakról, a Kisfaludy Irodalmi Körről, iskolai értesítőkről, s befejezésképpen két könyvtári "klasszikusban" mélyedhetünk el, a dr. Kovács Pálról és könyvtárunk elmúlt tíz évéről szóló bibliográfiában. Nem kívánjuk elhallgatni, hogy a kötetünket bemutató Perger Gyula nem fukarkodott a dicsérő, elismerő szavakkal, egymást érték a szebbnél szebb jelzők, úgy mint fantasztikus, heroikus, úttörő, tanulságos, maradandó, és folytathatnánk a sort. Olyannyira belefeledkezett mondandójába, hogy igazgatónknak finoman jeleznie kellett, az idő vészesen fogy. De senki nem maradt ki a méltatásból, sőt nemegyszer nevetés szakította félbe az értékelést, amelybe keveredett csipetnyi humor is, így csalva mosolyt a hallgatóság soraiban ülők arcára. Végül köszönetét fejezte ki, amiért az elsők között vehette kézbe és olvashatta el könyvtárunk legfrissebb évkönyvét, és szívből gratulált hozzá. Dr. Horváth József zárszavában köszönetet mondott közgyűjteménytársunk vezetőjének, hogy vállalkozott a feladatra, valamint Tolnay Imrének a borítóért, Sterba Irmának a műszaki szerkesztésért, a Palatia Nyomdának a kivitelezésért. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, a rengeteg időt, energiát felemésztő, de a szakma feltétlen szeretetéről tanúskodó, elmélyült munka után meglehetősen jólesett valamennyi szerzőnek az elismerés, és megérdemelten volt vidám hangulatú, felszabadult az ünneplés. S talán az sem véletlen, hogy a győri sétálóutcában felállított sátrunknál az első eladott könyv éppen a mi kiadványunk volt...

Befejezésképpen mit is írhatnánk? Azt, amit hűséges olvasóink remélhetőleg nem vesznek észre? Azt, hogy nincsenek könnyű helyzetben a magyarországi könyvtárak? Hát nem! Csak azért se rontjuk el se a mi kedvünket, se másokét! Annál is inkább, mert az idei, Magyarországon immár nyolcvanegyedik alkalommal megtartott Ünnepi Könyvhét igazán reménykeltőre sikeredett. S ha idézettel kezdtük, zárjuk is azzal a beszámolót; Babits Mihály 1929 tavaszán született, A magyar Könyv ünnepére alcímet viselő, Ritmus a könyvről című költeményének első versszakával.

"Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember -
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember."

Cs. K.